A következő levelet 2020. 04. 05-én Csík Sándor testvér írta Szlovákiából. A feleségével együtt voltak a gyülekezetünkben konferenciák alkalmából.

Drága Imre bácsi - testvérem az Úr Jézus Krisztusban!

Hálás vagyok az értesítőért, amit küldött és én is szeretnék engedelmeskedni annak a felhívásnak, amit az Imre bácsi leveléből megértettem, hogy tartsuk a kapcsolatot a testvérekkel. Szeretném elküldeni egy Olaszországban élő és dolgozó orvos megtérésének bizonyságtételét, amellyel szeretném Istent dicsőíteni és magasztalni, hogy ezzel a koronavírussal is azt akarja elérni, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. Az említett esetről az alábbi honlapon jelent meg cikk kb. 2 héttel ezelőtt, de a teljes szövegét is közlöm, hogy megmaradjon akkor is, ha esetleg az a honlap nem lenne elérhető.

https://vasarnap.hu/2020/03/21/megterestortenet-a-jarvany-hatasara/

Egy orvos Lombardiából:

„Soha a legsötétebb rémálmomban sem gondoltam, hogy valaha látni és megélni fogom ezt, ami három hete történik itt nálunk a kórházban. Ez a szörnyűség egyre duzzad és egyre megállíthatatlanabb.

Az elején csak páran jöttek, aztán százával, és most nem is orvosok vagyunk, hanem szelektálók. El kell döntsük, hogy ki éljen, és ki menjen haza meghalni. Pedig ezek az emberek becsületesen fizették az adókat Olaszországnak.

Most két hete, én és kollégáim még ateisták voltunk.

Ez volt a normális, hisz mi a tudományban hittünk, ezt tanultuk. A tudomány pedig kiiktatja Isten jelenlétét. Mindég kinevettem a szüleimet, mert templomba jártak.

Kilenc napja, hogy egy 75 éves pásztor került be hozzánk komoly légzési problémákkal.

Volt nála egy Biblia, és ebből olvasott a haldoklóknak, miközben a kezüket fogta.

Mi már pszichikailag és fizikailag is ki voltunk merülve, és el voltunk keseredve. Mikor időnk volt leültünk és hallgattuk.

Most be kell ismerjük, hogy mint emberek elértük határainkat. Többet nem tudunk tenni! Naponta egyre többen halnak meg. Ki vagyunk merülve. Két társunk meghalt, és a többiek is alig állnak a lábukon.

Rájöttünk, hogy az ember tudása véges, és szükségünk van Istenre! El kezdtünk imádkozni, amikor csak volt pár percünk. Hihetetlen, de megrögzött ateistaként oda jutottunk, hogy Istennél békére leltünk! Őt kérjük segítsen kitartani, hogy ápolni tudjuk a betegeket.

Tegnap meghalt a 75 éves pásztor. Mint soha eddig (pedig 120 halottunk volt az utolsó három hét alatt) mindannyian kikészültünk. Mert amíg az öreg pásztor velünk volt, sikerült olyan békét hoznia, amit már nem is reméltem, hogy megtalálunk.

A pásztor elment az Úrhoz, nemsokára mi is követjük. Hat napja nem voltam otthon, nem tudom mikor ettem utoljára, és rájöttem milyen haszontalan voltam itt a földön.

Fel szeretném ajánlani a segítségemet másoknak az utolsó leheletemig.

Boldog vagyok, hogy Istenhez tértem, miközben körbevesz az embertársaim szenvedése, halála.”

Testvéri szeretettel Csík Sándor